Úgy érzem, elérkeztem életem azon pontjára,mikor változtatnom kell!! Ezt már nem bírom tovább, egyszerűen már képtelen vagyok elviselni ezt a magányt és ürességet, amit hónapok óta érzek. Barátokra van szükségem, de gyorsan, mert már megőrülök, úgy érzem senki nem szeret és senki nem venné észre, ha eltűnnék ebből a világból.
Más is szokta magát így érezni??
Nem ajánlom senkinek, mert iszonyúan nyomasztó és ami a legrosszabb, hogy kihatással van a környezetedre is, mivel, ha így "viselkedsz", ilyen magányosan akkor az emberek is így fognak hozzád viszonyulni és az addigi barátaid is elhagynak, inkább találnak mást, csak hogy ne kelljen veled lógniuk.
Mivel nekem már nem sok barátom maradt, igazi pedig egy sincs (nem is volt olyan, akivel mindent meg tudtam volna beszélni), így változtatnom kell. Most itt megfogadom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az emberekkel megértő, és barátságos legyek, valamint megpróbálok jó barát módjára viselkedni.
Remélem összejön, mert most ebben van minden reményem! :)
